Magyar 
Deutsch 
English Egy régi naptár szerint kenyér hava volt és jó meleg. A Nap, elvégezve szokásos penzumát, nyugaton, immár az éjszakai pihenőhely felé kacsingatott, de még csak az alkony kapujához közeledett. Narancsszínű sugaraival komótosan babrált a város magasságain, vigyázón kísérte le a Kányamálnak a Szamosba simuló meredélyeit. Aztán puhán, szeretőn végig simogatta a Szent Mihály templom égbetörő tornyát, lángba varázsolva az arany keresztet. A keleti látóhatár még messze ködlött, így távolabbra is elküldte búcsúzó sugarait. Valahol a Szent György-laktanya fölött átsiklott és sárgába öltöztette a Kövespadot. Csak a Pillangó-zsákutcától, kissé keletre tudott behatolni a Kövespad, majd az Orbán Balázs utcákba, kerülgetve a satnya ecetfákat, fennebb néhány elvirágzott hársfát. Egyenes sugarai már nem tudták követni az utca kanyarulatát, így elténferegtek egy darabig a kis térségen, majd búcsút vettek a keleti oldaltól is. A térség déli oldalára is már árnyék lopakodott, jótékony prüdériával álcázva a Téglás-féle kármentőt.
Tisztelt honlapolvasók
Számos visszajelzésből, povéleményből, tetszésnyílvánításból, immár leszűrhető a következtetés, hogy a Hóstát honlapjának megalkotása és indítása hasznos ötletnek bizonyult. Meggyőződésünk, hogy általa hozzájárulunk az idegenbe-szakadt hóstátiak identitása megörzéséhez, összetartozásuk szellemének pallérozásához. Azért idegenbe-szakadt, mert az Anyaország, az új haza befogad és keblére ölel, de az igazi szülőföld szívünkben örökre megmarad. Gyökereink nem téphetők ki a szülőföld termékeny talajából, a hajszálgyökerek, ha láthatatlanul is, még mindig biztosítják az éltető kapcsolatot. Nem törölhetők ki lelkünk mélyéből a Békás, Szent Jakabtere, Borháncs, Nagy Szopor, Eperjes tere, Kövespad, Kölesföld, Brétfű, Nádas tere, Lomb, Gella, Tekintő, Szentgyörgy hegye, Bakamál, Vaskapu, Kullancsos, vagy a Melegvölgy, Kis és Nagy Morgó, Harmadvölgy, és más Kolozsvárkörnyéki tájegység elnevezése.
Emlékeink ébrentartására, valamint a honlap érdekesebbé, változatosabbá tétele céljából, felvettük a kapcsolatot Tatár Zoltán, nyugdíjas tanár, kolozsvári közíróval, akinek több kötete és számos más írását közölték Kolozsvártól az Egyesült Államokban, Svédországtól Kanadában megjelenő magyar nyelvű lapokban és folyóíratokban.
Felajálása folytán lehetőség nyílik arra, hogy honlapunkon rendszeresen közöljünk Tatár Zoltán írásaiból, amelyek a hóstáthoz, valamint az ifjúkori emlékei színteréhez kötődnek.
Jó olvasást és kellemes szórakozást.
Zágoni-Szabó István
Igencsak bizarrnak tűnhet a címbéli két földrajzi fogalom párosítása, és töredelmesen bevallom, én is annak taksálom. Mégis, ezen össze - hasonlító kapcsolás jut eszembe mindegyre, ahogy a harmadik emeleti tömbház lakásom keletre nyíló ablakán kitekintek. Már kezdem is a lehetetlent megkísérelni, megpróbálok hasonlatosságokat felfedezni Itália gyöngye. oly gazdag gyöngysorából kiemelve, Velence, és az én szűkebb hazám, a Csertörő utca és környéke között. Már micsoda hóbortos gondolat ez, mi történt ezzel az emberrel, csak nem ártott meg a sok frontátvonulás neki? Kérdezhetné valaki, akárki.
Hajnali négy órakor még csak pirkadt keleten. A külváros is az igazak álmát aludta, talán csak egy-egy gazdálkodó embernek pattant ki a szeme kémlelve az álom homályos opálján keresztül a lefüggönyözött ablak felé. Egy-két kakas a hóstátiak majorság udva-rából ugyan már elrikkantotta nagy sietve az ébresztőt, de a két lábon járó tollas-tarajos vekkernek nem sokan adtak hitelt a gazdák közül, hacsak annyira nem, hogy átfordultak a másik oldalukra még egy szusszanásnyi pihenésre. Aztán a harcias sarkantyúsok újabb kukorékolására itt-ott megvilágosodott egy ablak, konyhaajtó nyikordult, a vezetékekből gyöngyöző habzással zubogott a hideg víz a reggeli mosakodáshoz meg a teafőzéshez.
„Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá,
szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok,
amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által”
Rácz Norbert, unitárius lelkész 2009 nov.8.-án elhangzott Szentbeszédének alapgondolata, a kolozsvári unitárius templomban
Úgy gondolom, hogy a vasárnapi Istentisztelet mottójaként választott bibliai idézet nem volt véletlen választás és mindezért elismerés és dicséret illeti a fiatal lelkészt. Az igére épített prédikáció mélyen gyökerezett abba a szomorú valóságba, mely lelkükben rázta meg a kolozsvári, és hovatovább az erdélyi magyarságot. Kellett a buzdító szó, kellett az ébresztő, hiszen nagy veszély leselkedik ránk. Végül, nemcsak a Házsongárdi temetőben tűnnek el nagyjaink, vagy csak egyszerű magyarok sírjai, hanem, lassan a város központja is áldozatául esik az esztelen, bántó rombolásnak.
